Ha ez a szörnyeteg kompánia jelenti az ellenzéket, akkor én ennek nem akarok a részese lenni

„Tavaly márciusban kezdett el kilökni magából az ellenzéki közeg, amikor egy posztban (akkor még a privát oldalamon) határozottan kiálltam Varga Judit mellett, a családi terrorról és abúzusról beszámoló kétórás interjúja másnapján. 

Nem volt bennem kétség, hogy az állításai valóságon nyugszanak (egyébként sem lehet két órán keresztül ilyen aprólékos részletességgel kitalációt mondani), az azóta eltelt másfél év pedig csak megerősített benne, hogy amit Varga az exférje infernális személyiségéről mondott, az minden helytálló.
Emlékszem a döbbenetre és undorra, amit az interjút követő hetekben éreztem, amikor azt láttam, hogy a teljes O1G-bagázs puzsérostul, tibiatyástul, fókuszcsoportostul, perintfalvistul, somogyiandrásostul milyen lélektelen módon gúnyolt egy áldozatot. 

A hab a tortán kétségtelenül az volt, amikor azzal szembesültem, hogy azok a »nőjogi aktivisták«, akik korábban reggeltől estig bántalmazásról, áldozatvédelemről szónokoltak, ők váltak Magyar Péter legfőbb propagandistáivá. Itt már öklendeztem.

Ekkor tudatosult bennem, hogy ha ez a szörnyeteg kompánia jelenti az ellenzéket, akkor én ennek nem akarok a részese lenni. És mivel (a tiszás kommentelők »tutibiztos« vádjai ellenére) fideszes sem vagyok, így maradt nekem a senkiföldje. Amit azóta – köszönöm – egészen jól belaktam. 
Az elmúlt évben egyébként három különböző, bántalmazó kapcsolatból menekült női ismerősöm erősítette meg nekem egybehangzóan, hogy triggereli őket Magyar Péter monoton robothangú arroganciája, a gesztusai, viselkedése, a szeme gyilkos villanása beszéd közben. Túlzottan jól ismerik ezt a hideg, zéró empátiával rendelkező nárcisztikus embertípust.”

Nyitókép: Facebook

***

***